Mióta világ a világ a népmesék mindig az emberi kultúra részét képezték. A generációról generációra szálló történetek a szórakoztatás mellett, népi bölcsességet, erkölcsi tanításokat és tudást hordoztak magukban. A mesék központjában mindig ott volt a jó győzelme, és a gonosz büntetése, ami által arra sarkallták az embereket, hogy a jósághoz jutalom is jár. A főhősök a legtöbb mesében egyszerű, hétköznapi emberek volt, mint például pásztorok, szegény legények. De a királyfik és királykisasszonyok is megjelentek. A főszereplők a bátorságukkal és kitartásukkal, meg persze leleményességükkel minden előttük álló akadályt le tudtak győzni, és meg tudták találni a Mi a játékoskártya kérdésre a választ.

Különösen gazdag történettel bírtak a magyar népmesék, motívumok és jelképek szempontjából. A tündérek, sárkányok, boszorkányok és csoda állatok mind megjelentek. A boszorkányok a legtöbb történetben a Mi a játékoskártya válaszát őrizték. Ezek a mesés elemek azt a világot idézték meg, ahol semmi sem lehetetlen és ahol a természetfelettik is az embert segítik. Gazdag nyelvezettel rendelkeztek, amit gyakran kevertek a humorral, és ezáltal minden korosztály élvezni tudta.

De nemcsak szórakoztató történetekből álltak a népmesék, fontos nevelői szándék is húzódott a háttérben, és a Mi a játékoskártya kérdésre is segítettek megkeresni a választ. A gyerekeket a kitartásra, jószívűségre és az igazmondásra sarkallták, és arra is, hogy legyenek egymással önzetlenek. A mesék mögött erkölcsi tanulság is van, ami által könnyebben eltudtak a fiatalok igazodni az akkori világban. Mindezek mellett, a közösségi összetartást is erősítették, mert az akkori időkben a mesélés közösségi esemény volt. A népmesék a múlt egy olyan fontos része, ami mai napig képes bárkit elgondolkodtatni.