Segesvár, ez a mintegy 25 ezres városka elvarázsolja a turistákat: Erdély egyik legszebb fekvésű városának szokták nevezni. Szimbóluma és egyben az egyik legnépszerűbb Maros megyei és erdélyi turisztikai célpont a segesvári vár, amely az UNESCO Világörökség része 1999 óta.
Segesvárt 1191-ben alapították, a II. Géza által betelepített szász telepesek kezdték el építeni a Nagy-Küküllő bal partján. A terület egyébként régészeti kutatások szerint az ősidők óta lakott volt, már a rómaiak is létesítettek egy Castrum Stenarum nevű őrhelyet, mely a népvándorlás viharaiban nyomtalanul elpusztult. A mostani vár helyén a szász telepesek először egy favárat húztak fel, a 12. század legvégén. Az 1241-es tatárjárás elpusztította az akkori várost, amelynek még nem volt hatékonyan védhető várfala. 1350-ben megkezdődött a 950 méter hosszúságú védőfal építése,. A kezdeti 4 méteres magasságot további 3-4 méterrel bővítették a 15. században, majd 14 toronnyal és 4 bástyával egészítették ki az erődítményt. A 14 toronyból mára csak 9 maradt fenn valamilyen formában; mindegyik torony működtetése és védelme valamely városi céh feladata volt, ezért a tornyokat a hozzájuk tartozó céhekről nevezték el. Ma is álló tornyai az Óratorony, Tímár torony, Ónművesek tornya, Kötélverők tornya, Mészárosok tornya, Szűcsök tornya, Kovácsok tornya, Csizmadiák Tornya, Szabók Tornya. Ma már nem létezik a Kádárok tornya, Aranyművesek tornya, Borbélyok tornya, Takácsok tornya, Lakatosok Tornya.
Az Óratorony az egyedüli, amelyet nem céhekről neveztek el: ezt a városi katonaság védte, és a 14. században épült. Nevét arról kapta, hogy 1604-ben került a toronyba egy fából készült óraszerkezet. Ez a torony a vár legimpozánsabb része, és egyben a legismertebb segesvári műemlék. A vár voltaképpeni bejáratául szolgál, a Várhegy keleti felén található, a Múzeum téren. Egykor itt őrizték a városi tanács katonái a kincstárat, levéltárat és lőszerraktárat.
A várhoz tartozik az úgynevezett alsóváros is: itt telepedtek le inkább a lakosok, mert a tulajdonképpeni vár területén nehéz volt a vízhez való hozzáférés. A várfalon belül mintegy ötezer lakos fért el. A szász autonómia értelmében nagyon zárt közösség alakult ki, magyarok vagy székelyek nem is költözhettek be a városba.
Segesvár a 15. században kapott városi rangot, ekkor rohamos fejlődésnek indult, és a legfontosabb erdélyi városok közé tartozott Szeben és Brassó után, többször itt választottak fejedelmet is a rendek.
1438 nyarán az Erdélyben fosztogató török sereg feldúlta a várost, a várfalakat megrongálták. A várost a 17. század zűrzavaros erdélyi viszonyai közepette többször is ostromolták, ugyanakkor többször leégett, a tűzvészek közül az 1676-os volt a legnagyobb. A fellegvár és az alsóváros faépületei ebben a tűzvészben pusztultak el, ezután a házakat kőből épültek újjá, megalkotva egyúttal a város utcahálózatát is. Egy érdekesség, hogy még ma is látszanak a Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc golyónyomai a falakon.
A segesvári vár jellegzetessége, hogy ma is lakott. További ikonikus épületei közül kiemelkedik az evangélikus vártemplom, más néven Hegyi templom (Bergkirche), amelyet a födött Diáklépcsőn lehet megközelíteni. Ez a templom Erdély gótikus építészetének egyik remeke, a harmadik legfontosabb gótikus stílusban épült műemlék a kolozsvári Szent Mihály- és a brassói Fekete-templom után. 1345 és 1525 között épült, a kilencvenes években végzett restaurálásáért és tartószerkezetének megerősítéséért Europa Nostra-díjjal tüntették ki. A segesvári vár másik híres temploma, a Kolostortemplom a 15-16. században épült, egy korábbi kolostor helyére.
A Segesvári Polgármesteri Hivatal egyébként Segesvár középkori várának teljes falának restaurálását tervezi. A várfal már nem létező részeit akarják helyreállítani a Segesvári Történelmi Múzeum által beazonosított helyszíneken.